, (fel-el, fél névszótól) önh. m. felel-t. 1) A kérdésre választ ad. Ha kérdeznek, felelj. Mit felelsz ezekre miket ellened mondanak? 2) Valamit viszonoz szóval vagy irással. A szónokok eléadásaira felelni. A levélre felelni. Néha tárgyesetet is vesz fel maga mellé. Sokat, keveset, okosat, bolondot felelni. Mit feleltél a mai vizsgálatban? 3) Valamiért vagy valamiről számot ad; valaminek okát adja. Ezért kész vagyok felelni. Arról felelni a ti gondotok, nem az enyém. Különösen: kezeskedik, jót áll valamiért. Arról vagy azért felelek. A székelyeknél is: Felelve (jót állva) hogy úgy van, felelve adom (Kriza J.).
Öszvetételei: Befelel. Ugyan jól befeleltem neki, am. odabeszéltem, megmondtam a szivemen valót. Megfelel. Hivatalának megfelelni, am. teljesíteni. Várakozásnak, reménynek megfelelni, am. azt betölteni. Visszafelelni az előljárónak, am. ellene mondani.