, (fel-ek-ěz-et, fél névszótól) fn. tt. felekězet-ět. Általán, több személyekből álló társulat, mely bizonyos elveket, tanokat vagy életmódot követve, ugyanezek által más egyebektől különbözik, elvál, elszakad. Innen 1) Párt, mely ugyanazon polgári elveket valló személyekből áll. Szabadelmüek felekezete. Túlzók felekezete. 2) Vallási egyesület, mely más vallásbeliektől külön szakadt. Keresztény felekezetek. 3) A polgári vagy társas élet külön osztályai. Nemesek, polgárok, parasztok felekezetei. Művészek, kézmivesek. kalmárok felekezete. Áhitatosok, mulatkozók, dombérozók felekezete. V. ö. FELEKĚZIK.