, (fel-ed-kěz-ik) k. m. feledkěz-tem, ~tél, ~ětt. 1) Valamiről emlékezni megszünik. Leható ragú neveket vonz. Feledkezni a jó vagy rosz napokról. 2) Gondoskodni megszünik valamiről. Feledkezik feleségéről, gyermekeiről, becsületéről, magáról. Öszvetételei: el-, megfeledkezik; ráfeledkezik valamire, azaz, rábámul. A terhes asszony ráfeledkezett valamely nyomorékra, s hasonló nyomorékot szült.