, (fel-ed, fél névszótól, mintegy félre tesz, félre ejt) áth. m. feled-tem, ~tél, ~ětt v. ~t. 1) Emlékéből, emlékező tehetségéből valamit elszalaszt; emlékezni megszűnik. Feledni a jótéteményeket. Feledni a történteket. Feledni, amit hallottunk, láttunk. 2) Valamit eszéből kivet, nem gondol vele. Feledni a megbántást, a csapásokat. Feledni a szerető hitszegését. Nehezen feledi farka vágását a kigyó. (Km.). 3) Néha tárgyeset nélkül önh. ért. használtatik. Ő könynyen feled. Néha jó, ha az ember feledni tud. Öszvetételei: elfeled, kifeled, fenfeled, lenfeled, benfeled stb. Elfeledte, mit evett. Kifeledte leveléből, a legérdekesb hírt stb.
Azon kivételes igék közé tartozik, melyek d(ad ed) képzővel nem önhatók, hanem átható értelmüek, mint: ragad (rapit), fogad, csiped. Különben: felejt.