, (fel-e) mn. A fél főnévből harmadik egyes személy raggal ered, s am. felényi, vagy fél. Fele árán venni, adni, kérni valamit. Fele bor, fele viz. Fele készültében, fele mentében. Fele nyereséggel, vagy veszteséggel. Fele teherrel megkönnyebbedni. Fele fáradsággal végezni a munkát. A régieknél am. társ: "Monda azért Tamás ő fele tanejtványoknak" (ad condiscipulos). "Ő fele szolgák" (conservi sui, Pestinél: szolgatárs). Tatrosi codex. Innen magyarázandó a fele barát, mi rendesen egy szóba iratik: felebarát, azaz baráttárs, rokontárs. Felemás, azaz társa más, nem hasonló. Felemás csizmákat, keztyüket húzni. V. ö. FÉL, fn.