, (fel-é, fél névszótól) névutó. Valaminek irányába, valamihez közelítőleg, irányzólag. Város felé menni. Egyik parttól másik felé úszni. Hány felé? Annyi felé, sok felé, minden felé, se felé. Ki felé, be felé, föl felé, le felé. Arra felé, erre felé. Jobb felé, bal felé, hátra felé, külön felé, ég felé stb. Személyragozva: felém, feléd, felé v. feléje, felénk, felétěk, feléjěk v. feléjök. A szó, melyet meghatároz, változás nélkül marad, pl. torony felé, Duna felé, Bakony felé. Különbözik tőle a fělé, mely értelemzavar kikerülése végett helyesebben: fölé. V. ö. FÖLÉ.