, (fél-e, rokon vele a hellen ϕυλη) mn. tt. félét, tb. félék. A jelzett szónak utána áll, s azzal öszveragad. 1) Bizonyos nemből, fajból, osztályból való. Hányféle? Egyféle, két-, három-, száz-, ezerféle. Kevés-, több-, sok-, mindenféle. Különféle, semmiféle, seféle. Jó-, roszféle. E féle, a féle. Annyiféle, menynyiféle.
"Annyiféle a szerelem
Az emberi szivekben,
Ahányféle a természet
Mind egyenként ezekben."
Kisf. S.
2) Valamely nemhez, fajhoz, egyénhez hasonlító. Kutyaféle természet. Rókaféle rovaszság. Magamféle szegény ember. Magunkféle mester, vagy mesterek. Mienkféle paripát láttam a vásárban. A székelyeknél eléjön további birtokragozással is: félénk: Úgye te is félénk (= hozzánk tartozó) vagy. Sőt ezen szokatlan alakban is: félékünk = felekezetünk (Kriza J.). 3) Bizonyos testülethez vagy személyhez tartozó. Apátság, káptalanféle jószág. Telekiféle, Széchenyiféle ház. Néhai Orczyféle kert. Józsefféle intézet. (Josephinum).