, (fa-tő) ösz. fn. 1) A fának azon része, melyből egyfelől a föld mélyébe, és szerte terjedő gyökerek, másfelől a magasra nyuló derék nő ki, s a tenyészőfának mintegy magvát, alapját teszi. V. ö. TŐ. 2) Elvágott faderék, vagyis a fa derekának azon része, mely vágás, fürészelés után a földben marad.