, (fany-al-og, mintegy: vonalog) önh. m. fanyalog-tam v. fanyalg-ottam, fanyalog-tál, v. fanyalg-ottál, fanyalg-ott. 1) Szükségben, szorultságban tür, szenved a nélkül, hogy baját kijelentené; elnyomorog. Inkább éhen, rongyosan fanyalog, hogy sem koldulna. 2) Magában nyög, sóhajtoz, magába vonulva szenved.