, (fel-ad) áth. 1) Valamit fekvő, vagy alacson helyzetéből felemelve oda nyujt. Feladni a zsákot valaki vállára. Feladni a kévét a szekérre.
"Leesett a kalapom,
Add fel édes galambom."
(Népd.).
2) Valamit megfejtésül terjeszt elé. Mesét, rejtett szót feladni. Számtani kérdést feladni. Leczkét tanulásra feladni. 3) Evésül, ivásul nyujt, eléhoz, föltesz valamit. Feladni a kész ételeket. Jó, válogatott borokat adni fel a vendégeknek. 4) Egyezkedés utján vagy erőtől kényszerítve valamit átenged. Feladni a várat az ellenségnek. 5) Felsőbb helyen, törvényhatóságnál bevádol. Feladni a gyilkost a vármegyének, városnak. 6) Hittani nyelven: feladni valakinek a szentségeket, az Úr vacsoráját, az utolsó kenetet.