, (fel-akad) ösz. önh. 1) Haladásában, menésében feltartóztattatik, s ott maradni vagy késni kénytelen. Felakad a kocsi a sárban, homokban, a hajó a zátonyon. Felakad a vizellete. 2) Átv. ért. veszteglő ragu névvel valamin megütközik, valami ellen kifogása, ellenvetése van. Felakadni minden szón, apróságon. Felakadni az ifjuság ártatlan örömein. Felakadt rajta, hogy stb. Már ezen is felakadsz?