, (fel-áldoz) ösz. áth. Kedves, drága birtokát, jószágát, némi önmegtagadással, vagy akárminemű indulatból bizonyos czélra odaengedi, másnak szánja. Feláldozni életét a hazáért. Feláldozni magát barátjaért. Becsületét alávaló életmódnak feláldozni. Vallási ért. lelki üdvért, Istenért eltür, elszenved valamit. Feláldozni Istennek a szenvedéseket, üldözéseket, fájdalmakat.