, (fel-ujúl) ösz. önh. 1) Régi alakjából kivetkőzik, s ismét mintegy ujjá lesz. Új birtokos kezében felujult az elhagyott épület. 2) Ismételve elékerül, szóba, emlékezetbe jön. Felujúlnak régi sebeink, sérelmeink. 3) Új erőt vesz, megenyhűl. A pihenés után felujulni. V. ö. ÚJ, UJÚL.