, (fel-törés) ösz. fn. 1) Cselekvő ért. valaminek erőszakos elrontással járó felnyitása. Ajtó-, láda-, dió-, mondolafeltörés. Gyep feltörése. Pecsét, levél, végrendelet feltörése. 2) Szenv. ért. erőszak általi felszakadás, felsérülés, kisebesedés. Nyak, tenyér, lábak feltörése.