, (fel-lazúl) ösz. önh. Lazává, azaz üres tokká, hüvelylyé, héjjá válik, feloszlik. Tulajdonkép mondják oly magokról, melyeknek bele kivesz, kiszárad, s csak héjok marad. Fellazúl a zsizsik ette lencse, borsó. Fellazúl a köles, melynek héját, derczéjét némely vidéken, pl. Mátyusföldén különösen lazának mondják. V. ö. LAZA.