, (fel-kapálás) ösz. fn. Valaminek kapavágásokkal felhányása, felforgatása. FELKAPAR, (fel-kapar) ösz. áth. Kaparva, kaparás által napfényre hoz, fölkeres, feltalál, felföd. A tyúk felkaparja a szemét alatti búzaszemeket. A kutya felkaparja az eltakart csontokat. V. ö. KAPAR.