, (fel-jő) ösz. önh. Alantabb helyről, vidékről magasabbra jő. V. ö. JŐ. Az ilyen mondatok: Hetenként némely napszámos feljő tizenöt forintra; egy tánczvigalmi éjjelen a bérkocsis húsz forintra is feljő stb. nem magyarosak, e helyett: tizenöt, húsz forintot keres v. megkeres.