, (fel-hord) ösz. áth. 1) Valamely terhet részenként, egymás után magasabb helyre, vidékre felvisz, felszállít. Felhordani a gabonát padlásra. Mosonból a buzát tengelyen hordják fel Bécsbe. 2) Gyakran említ, eléhoz. Felhordani az érdemeket. 3) Átv. felhordja az orrát, am. kevélyen rátartja magát. V. ö. HORD.