, (fel-et-len-ség) fn. tt. feletlenség-ět. Páratlanság, vagyis hasonló társ nélküli állapot, vagy tulajdonság. Felebaráti szeretet nélkül való állapot. "Kiáltatja (az hatalmas Isten), hogy ne éljünk ily feletlenségben." Horváth András a XVI. századból. V. ö. FELETLEN.