, (fel-ed-ék-ěny-ség) fn. tt. feledékěnység-ět. 1) Az emlékező tehetségnek hibája, midőn az könnyen feled. Feledékenységből meg nem jelenni a rendelt órára. Feledékenységből nem tudni a leczkét. 2) Gondatlanság, vagyis oly tulajdonság, midőn valamivel nem sokat törődünk. V. ö. FELED.