, (fel e-nyi, fél névszótól) mn. tt. felényi-t, tb. ~ek. A két egyenlő részre oszlott egésznek egyik részéhez hasonlító mennyiségű, nagyságu; félig oly nagy vagy kicsin, oly sok vagy kevés; félannyi. Győr felényi távolságra fekszik Pesttől, mint Bécs. Felényi időben, munkával és költséggel végezni valamit. Ma felényi hideg sincs, mint tegnap volt.