, (fel-áll) ösz. önh. 1) Fekvő, elterült, aláhajlott vagy űlő helyzetéből fölegyenesedik, függőleges irányt veszen. Az előkelők előtt tiszteletből felállani. Feláll a haja szála. Feláll az esőtől levert fű, ha kiderült a nap. 2) Magasabb helyre áll. Felállani a székre, asztalra. Felállani a határdombra. Különbözik: fennáll.