, (fity-ma, a hellen nyelvben: ϕιτομα am. csira, sarj, ág; fiú), fn. tt. fitymát. Jelent általán valami fityegőt, lelógót; különösen a férfi szeméremtag előbőrét, mely a makkot födi, s melynek csúcsa mintegy aláfityeg. (Praeputium). "És meg környékezé ő fitymájának húsát." Bécsi codex.