, (fel-támadás) ösz. fn. 1) Keresztényi ért. a holt testnek feléledése, sírjából kikelése. Krisztus urunk feltámadása. Hiszem a testnek feltámadását. (Apost. hitv.). Várhatsz akár a feltámadás napjáig. 2) Valaki ellen fölkelés, fölzendülés. V. ö. FELTÁMAD.