, (fel-kap) ösz. áth. 1) Valamit, utána kapva, fölemel, leesni nern enged. Felkapni a kidobott laptát. A kutya felkapja a neki vetett konczot. 2) Valamit divatba, keletbe hoz, gyakran emleget. Némely viseletet felkapnak, meg abba hagyják. Valamely jeles, elmés mondatot felkapni. Bizonyos szójárást felkapni.