, (fél-ěn) ih. 1) Oldalt, nem a fő egyenes vonalon vagy úton; mellékesen. Félen állni, járni. Félen való hely. Úton, útfélen. Régiesen am. félre. Félen hajlott. Félen lakó. Félen nézni. Félen tenni, félen tétel. 2) Nem egészen tele, fele hiján, hijánosan. Félen állnak a boros hordók. Félen hagyni el a munkát.