, (fél-ék-ěny) mn. tt. félékěny-t v. ~et, tb. ~ek. Aki v. ami könnyen, hamar fél, bátortalan, nyúlszivü. Félékény nők, gyermekek. Félékeny őzikék. Félékeny katonának nem sir az anyja. (Km.). "Mire vagytok félékenyek." Tatrosi codex. Másképen: félénk. V. ö. FÉL, önh.