, (fel-tüzel) ösz. áth. 1) Tűzre felhasznál, feléget valamit. Fa szükében feltüzelni a sövényt, a deszkapalánkot. 2) Átv. ért. föllelkesít, valamely vállalatra, merényre felbuzdít, felösztönöz. Velős hadibeszéddel feltüzelni a vitézek sziveit. V. ö. TÜZEL.