, (fel-támaszt) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valaki feltámadjon; halott állapotból életre hoz. Urunk feltámasztotta a halott Lázárt. Valamit támasz segedelmével felállít, fölemel, megerősít. Dúczokkal feltámasztani a dülékeny sövényt. Állát könyöklő kezére feltámasztani. V. ö. TÁMASZT.