, (fel-lődöz) ösz. áth. Valamit gyakran, vagy több külön tárgyakat egymás után fellő. A gyermek fellődözi fapuskája vesszejét. Az ágyugömböket fellődözték a várba. Néha am. lődözve elfogyaszt. Minden lőporát és szatymáját fellődözte. Tárgyeset nélkül önh. értelemmel is bír, s am. magasra, levegőbe lődöz.