, (fel-etlen) mn. tt. feletlen-t, tb. ~ěk. 1) Midőn a féltől származik, am. páratlan, minek hasonló fele nincs. Feletlen keztyű, csizma. 2) Felebaráti szeretet nélkül való. V. ö. FELETLENSÉG. 3) Midőn a fel fěl szótól ered, am. minek teteje vagy föle nincs; értelmesség okáért is az utóbbi helyesebben föletlen.