, (el-hajt) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, haj! haj! szóval elűz, elkerget, elterel. Elhajtani az ökröket, a befogott lovakat. Jól elhajtott. Sebesen elhajtott. Elhajtani a közös vagy peres földön legelő marhát. 2) Barmot a csordából, nyájból, ménesből stb. ellop. Elhajtottak a gulyából tíz tinót a betyárok. 3) Mondják emberről is, midőn erőszakosan menni kényszerítik, néha pedig, midőn kötelességére szorítják. Elhajtották a katonák kalaúznak. Elhajtották úrdolgára szántani. 4) Elhajlít, elgörbít. Elhajtani az abroncsot. 5) Elvet, eldob. Elhajtani a követ. 6) Magától elűz, elkerget, eltaszít. Elhajtani a hűtelen cselédet. 7) A méhben levő magzatot, vemhet erőszakos uton időnek előtte elűzi. V. ö. HAJT.