, (el-hajlik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, ivalaku görbe vonalban más irányt vesz az elébbinél. Elhajlik a kard. Elhajlik nagy melegben a finom spanyolviasz. 2) Elébbi irányától, megtartván egyenes vonalát, eltér. Elhajlik a mágnestű a földsarktól. 3) Átv. ért. elidegenűl, elpártol, odahagy. Elhajlottak tőlünk a szövetséges seregek. Elhajlott tőle a szerencse. V. ö. HAJLIK.