, (el-hál) ösz. önh. 1) Az éjet alva eltölti valahol. Majd elhálunk mi a kemény földön is. 2) Általán férfi és nő együtt feküdvén közösűl; különösen, a házasok a nemi ösztönt kielégítik. Ez értelemben áthatólag s férfiról használják. NN. mielőtt feleségét elhálta volna, meghalt.