, (el-fogy) ösz. önh. 1) Felhasználtatik, elkel, nincs több belőle. Elfogyott a borunk, kenyerünk, azaz, megittuk, megettük. 2) Lassanként semmi sem marad, eltünik, elmúlik. Elfogyott a holdvilág. Elfogytak a régi jó napok.
"Teremt-e Isten több magyart,
Míg a világ, míg napja tart,
Ha mink is elfogyánk."
Vörösmarty.
3) Elszárad, kiszárad. Ezen ember egészen elfogy. Hosszu forró nyárban elfogy a kutak vize.