, (el-fú) ösz. áth. 1) Könnyü, lenge testet reája fúva tovább hajt, elröpít, elszállít. Elfujja a tollat, pöhölyt. A szél elfújja a port, gizgazt. Majd elfújja a szél, oly erőtlen. (Km). Fújd el jó szél fújd el, hosszu utam porát, hogy meg ne találják fakó lovam nyomát. (Népd). 2) Gyönge lánggal égő testet fúva elolt. Elfúni a gyertyát, az égő szeszt, gyufát. V. ö. EL, (2) és FÚ.