, ELFORDIT, (el-fordít) ösz. áth. 1) Valamit bizonyos tárgyról másfelé irányoz. Elfordítja rólam szemeit. Elfordítja fejét, arczát. 2) Rendes helyzetéből másba tesz által. Elfordítani a csizma sarkát. Elfordítani a fejre tett kalapot. 3) Elteker, elcsavar. Elfordítani a csavart, a csigát, a derékszeget, a kocsi rudját. 4) A könyvet másutt nyitja föl. 5) Átv. ért. Elmagyaráz, más értelemre húz, másfelé irányozza a szót, beszédet, roszul, fonákul fog fel valamit. Elfordítja a mondottakat. V. ö. FORDÍT.