, (el-fojt) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, a légcsőnek öszveszorítása, a szájnak befogása, vagy akármely akadály által a lélekzetet elnyomja. 2) Átv. ért. a szeszes italokat oly szorosan bedugja, hogy a levegő hozzájok ne férjen. Elfojtani a mustot, az ürmöst. 3) Képes beszédben, a belsőleg forrongó indulatot kitörni nem engedi. Elfojtani a haragot, a gyülőlséget. Vagy: a már kitörött mozgalmakat, indulatokat elnyomja. Elfojtani a lázadást. Első csirájában elfojtani a szerelmet.