, (el-foglal) ösz. áth. 1) Valamely tért, helyet betölt. Biharvármegye kétszáz négyszögü mérföldet foglal el. 2) Kivív, harczban, háboruban hatalmába kerít. Az ellenség elfoglalta a várt. 3) Birtokába lép. Elfoglalni az apáról maradt telket, házat. 4) Hivatalát megkezdi. Elfoglalni az elnöki széket. 5) Elkoboz. Az örökös és végrendelet nélkül meghalt nemesek birtokát és szerzeményét a királyi ügyész foglalja el. 6) Sok időbe, erőbe kerül. Elfoglal a sok munka, a hivatal.