, (el-e-ség, él gyöktől) fn. tt. eleség-ět. Általán, minden, mi az állatoknak eledelűl szolgál. Gyünév lévén nem mondatik egyes eledelről, hanem több vagy nagyobb mennyiségben öszvegyüjtött felől. Ilyenek. 1) Család vagy testület szükségére beszerzett enni való. Hadi, tábori eleség. 2) Takarmány, máskép szüleség, a barmok számára takarított széna, szalma, zab stb. V. ö. ÉL ige, és ELEDEL.