, ELEVENTEN, (el-ev-en-te vagy ~ten) ih. 1) Elevenen, azaz élve, nem halva. Elevente eltemetni valakit. Elevente megnyúzni a békát. 2) Éltében, midőn még eleven vagy élő volt "Mert e hitető még elevente (vivens) így mondott." Tatrosi codex. Máté 27. A régi magyar Passióban: "Mert ez csalárd mondotta még eleventébe." Olyan mint ifjonta, éjente, naponta (melyet hibásan használnak naponként helyett).