, (el-ér) ösz. áth. 1) Úton menve, az előtte haladót egészen megközelíti. Ő előbb indúlt el, mégis én elértem őt. 2) Bizonyos távolságot vagy távolságban levő tárgyat, testének valamely tagjával, vagy valamely eszközzel megillet. Lábával elérte a víz fenekét; kezével elérte a fán lógó gyümölcsöt. Csáklyával elérte a partot. 3) Bizonyos időt megél. Elértem életem 60-dik évét. V. ö. EL, (2) és ÉR áth.