, (el-kerűl) ösz. áth. 1) Valamitől úgy eltávozik, hogy közelebbi érintkezésbe ne jőjön vele. Elkerüli a nagy sárt, a gonosz társaságot. 2) Megmenekszik. Elkerüli a büntetést. El nem kerűlöd az akasztófát. 3) Átv. ért. elkerülte figyelmemet, azaz nem vettem észre. 4) Tárgyeset nélkül: kerülve más felé megy. Elkerült Buda felé. V. ö. KERŰL.