, ELEITĚK, ELEIK, (am. elő-ink, elő-itěk, elő-ik) tb. fn. tt. eleink-et. Egyes száma elő, de az egyes személyi birtokragokkal itteni jelentésében nincs szokásban, mert nem mondjuk előm, előd, hanem e helyett: eldődöm, eldődöd. Értelme: őseink, eldődeink, l. ŐS, ELDŐD. Dicső vitéz eleink.
"Hát még vagyon oly szív, mely rég őseinknek
Emlékezetével áldoz eleinknek?
Ányos Pál.