, (el-é-ig-ség) fn. tt. elégség-et. Szükségnek, kivánságnak teljes mértékben betelése; jóllakás. Nehéz minden embernek elégségét tenni. Elégségig evett és ivott.
"Ahol ki nem telik az úri vendégség
Annak úti társa a nincsen elégség."
Székely népköltés. Krizától.