, fn. tt. elefánt-ot. A szárazföldön élő emlős állatok között legnagyobb, hosszu, hajlékony ormánynyal, két igen hosszú, vastag és meghajlott agyarral, rövid nyakkal, apró szemekkel, nagy, lefityegő fülekkel, vastag, idomtalan lábakkal, vékony farkkal, s vastag és ritkás szőrözetű bőrrel.
Hellenül ελεϕας, lat. elephas, elephantus, ezekből pedig több nyelvekbe által ment, s eredetét némelyek véleménye szerént a héber szóból vette volna, melynek jelentése: 1) valamihez szokott, szelidült, 2) ökör, 3) vezér, főnök. Törökül fil.