, (el-é-ig vagy csak: el-ig) mn. tt. eleget. Fokozatai nincsenek. Értelme: 1) Főnevek mellett: annyi, minél több nem kell, vagy: mivel be lehet érni, mi a szükséget tökéletesen pótolja. Hazánkban elég bor, és gabona terem. Budapestnek elég vize van. 2) Melléknevek vagy melléknév gyanánt álló főnevek mellett: tűrhető, meglehetős mennyiségü, helybenhagyható, s ekkor inkább névhatározó. Elég jó ház ez még. Ez a ruha elég csinos. Elég szép beszédet mondott. Elég beteg az is, ki beteget emel. (Km). Elég nyavalya a vénség. (Km). Elég kutyadolog. Többes helyett igehatározóként: elegen. Mi elegen vagyunk, de ti kevesen. Midőn a mondatban a van ige alattomban értetik, jelző gyanánt tekintendő, pl. Elég egy rés egy kerten.. (Km). Elég egy ebre egy kölöncz. (Km). Elég az hozzá. (Szójárás). Elég egy bőr egy rókáról. (Km). Elég ennyi egyhuzomban. Elég egy lepény egy sütésre. (Km). Elég egy pap a templomban. (Km). Nem elég csak orrunkig nézni. (Km). Torkig elég. Untig elég. Több az elégnél. Telegdinél, s némely más régieknél eléfordúl: elég neven venni valamit, azaz beelégedni valamivel. Néha főnév gyanánt is divatozik, péld. eleget tenni; vagy igehatározó gyanánt, pl. eleget járni, dolgozni.
Gyöke el teljességet, a maga nemében sokaságot jelent, l. EL (2).