, (l. fönebb) igekötö. Értelme épen az, mi a helyhatározóé. A mondatban az igekötők általános szabályát követi, azaz hol az ige előtt áll közvetlenül, hol elszakad tőle, amint a hangsuly vagy rajta van vagy nincs, pl. Eléállottak a vitézek, de a gyávák nem állottak elé. Itt is különbözik elő, pl. eléjön és előmegyen szók első részében is egészen más az értelem. Így: elérohan és előrohan, elétör és előtör különböző jelentésüek.