, (el-ed-el, él gyöktől) fn. tt. eledel-t, tb. ~ěk. Minden, amivel az állatok testeik táplálásaul élnek. Tápláló, kövér, hizlaló, zsíros, sovány, szegény, szűk eledel. Téli, nyári, reggeli, déli, esti eledel. Eledelt szerezni, gyűjteni. Magához eledelt venni. Keresztény ért. lelki eledel, mennyei eledel, angyali eledel. Krisztusnak teste és vére a kenyér és bor szine alatt.