, (elé-bocsát) ösz. áth. 1) Elébe ereszt, és ez az igazi értelme. V. ö. ELÉ. 2) Megengedi, hogy előre menjen; előre ereszt, előre küld, valamit előszó gyanánt mindenek előtt említ. Elébocsátani a vendéget; elébocsátani a legközelebbi helyre a szolgát. Mielőtt szólanék a dologhoz, elé kell bocsátanom. Az utóbbi értelemben szabályosabb: elő- v. előrebocsát.